A Vadgazdasági Terméktanács célja, hogy a magyar vadgazdálkodók, feldolgozók és értékesítők érdekeit képviselje, tevékenységét összehangolja, problémáikat feltárja, kezdeményezze azok megoldását és piaci információkat juttasson el a tagjaihoz. A szervezet 10 évvel ezelőtt alakult, jelenleg 39 tagja van — erdőgazdasági részvénytársaságok, vadfeldolgozók (7 exportüzem), magánerdő-gazdálkodók, vadászatszervezéssel is foglalkozó erdőgazdaságok, más egyéb szervezetek —, két szekcióban végzi tevékenységét, 2004 óta tagja a EPGA-nak (Eoropean Poultrix and Game Association).
     Az Agrárpiaci Rendtartásról szóló törvény alapján létesült és működik a ma már évtizedes múlttal rendelkező Terméktanács — mondja Balsay Miklós, a szervezet elnöke.
    Piaci körülmények között egységes képviseletet nyújtunk tagjainknak, egyetlen intézményként az ágazat teljes vertikumát átfogó felelősségérzettel igyekszünk összehangolni a hozzánk csatlakozó szervezetek munkáját — a vadgazdálkodástól, -tenyésztéstől, -tartástól a vadhúsfeldolgozáson, az állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági előírások betartatásán keresztül a kereskedelemig, értékesítésig — és közvetítünk számukra piaci ismereteket, nyújtunk különféle támogatásokat (pályázati lehetőségek feltárása, érdekképviselet). Tagjaink a hazai és a nemzetközi pályázatokat rajtunk keresztül ismerik meg, nyújtják be és mi szakszerűséget, jogi biztonságot teremtve ellenőrizzük azok végrehajtását. Részt veszünk az Országos Vadgazdálkodási Tanács munkájában — ez a miniszterünk tanácsadó testülete — , elértük, hogy ez a grémium rendszeresen foglalkozzon aktuális ügyeinkkel, problémáinkkal. A jogszabályalkotási rendszer aktív közreműködői vagyunk, hallatjuk hangunkat a törvényelőkészítésban, rendeletek és utasítások kidolgozásában, azok bevezetésében, értelmezésében és magyarázatában, betartásuk garantálásában.
    A Terméktanács a mai gyorsan változó körülmények között számos gonddal szembesül: tagjainak bevételeit csökkenti a Nyugat-Európában tapasztalható recesszió, mérséklődnek az állami támogatások (ami rontja a magyar üzemek nemzetközi versenyhelyzetét), folyamatosan nőnek a tagok költségei (energia, hulladékmegsemmisítési és élelmiszervizsgálati kiadások, árfolyamveszteség - ez önmagában mintegy félmilliárd forint volt), a kedvezőtlen jelenségek a vadállomány-változásban (a gímszarvas és általában a trófeás vad elfiatalodása, a vadállomány helyenkénti túlszaporodása miatt a magas vadkár), a szürke-, feketekereskedelem kiterjedtsége, a hazai vadhúsfogyasztás elégtelensége.
    A szervezet e mellett eredményekkel igazolta létjogosultságát: döntő szempont a vadegészségügyi húsvizsgálat szigorúsága és szervezettsége, amely jelentősen járult hozzá, hogy nincs, nem volt járvány és élelmiszerfogyasztásból eredő baleset, megbetegedés (az ÁNTSZ, az állategészségügyi és a vadászati hatóság közreműködésének köszönhetően), valamelyest javult az ágazat médiakapcsolata és reklámtevékenysége, jelenléte korlátozza a fekete gazdaság működését (orvvadászat, illegális vadhúskereskedelem), intézményesült az Európai Unióban (EPG-tagság).
    A magyar vadhús - a szakismeret, a geoföldrajzi adottságok és a jó minőségű vadállomány miatt - a világ élvonalába tartozik. A vadfeldolgozó üzemek a legálisan hasznosított vad 90 százalékát dolgozzák fel és ennek 85-90 százalékát exportálják; minimális követelmény tőlük a friss hús 21 napig garantált eltarthatósága, ez fagyasztott termékeknél 2 évet jelent. Nagy gond, hogy az utóbbi években az exportárak 50-75 százalékra estek vissza.
     A vadászturizmus kiemelt jelentőségű — fajlagos eredményei megkülönböztetően kedvezőek a turizmus egyéb ágaihoz képest (üdülés, gyógyvíz, bor, gasztronómia, lovas-sport, konferencia-tanácskozás). A minőség (és a kultúra-, hagyományápolás), a szakmai színvonal versenyelőnyt jelentenek. A külföldi bérvadászok összetétel-változásához igazodó új szolgáltatások pótlólagos jövedelemforrást jelentenek, ezeket ki kell használni. A száznál több vadaskert jó támpontként szolgál a térségi, régiós fejlesztési programok megvalósításához.
    Az egész ágazatot kedvezőtlenül érintik a versenyfeltételek változásai: a magyar vadhúsforgalmazás terhei jelentősen megnőttek — 25 %-os ÁFA-emelkedés, több címen kapott állami támogatások elmaradása — , amely terhek a szomszédos országokban nincsenek vagy feldolgozóik ezt állami juttatásként megkapják. A hazai élelmiszerellenőrzési vizsgálatok normái alkalmanként indokolatlanul szigorúbbak az EU-előírásoknál, ami komoly idő- és költségtöbbletet jelent az üzemeknek; nagy eredmény, hogy a vaddisznó korábbi virológiai vizsgálatával szemben sikerült elérni a "csak" szerológiai monitoring vizsgálatot, ami jelentős költségmegtakarítást és egyúttal EU-konform ellenőrzést is jelent.
    A Terméktanács — állítja az elnök — feladatának tekinti az ágazat teljes vertikumának fejlesztését, a részek tevékenységének összehangolását, a vadhúsforgalmazás és értékesítés egész folyamatának szigorú szabályozását és a tőkehiány felszámolását; ez utóbbi megvalósulhat befektetési projektekben (feldolgozás, kereskedelem) és a szabad idő hasznos, egészséges relaxációt nyújtó eltöltésében egyaránt. A vadászat kitűnő pihenést, kikapcsolódást nyújt.

A cikk megjelent a Napi Gazdaság nevű újság mellékletében 2005-ben